Operation

Bombák földjén 5

2013.09.11.

A sok köszönő és magasztaló hozzászólás közt, sajnos én is azok közzé tartozom, akiknek hatalmas csalódás volt a játék, ezért némi kritikával szeretném illetni, remélem senkit nem fogok megsérteni és sikerült megtartani a kulturált hangnemet. Egyszerűen csak leírom, mi történt velünk, pontosabban mi nem történt velünk…

Csapatunk mivel korábbról elég hosszú szerepjátékos múltra tekint vissza, nem állt tőlünk távol a dolog. Persze, itt lehet magyarázkodni, hogy az asztali szerepjátéknak nem sok köze van ehhez. De bizony van, mivel aki sokat szerepjátékozott, egy ilyen rendezvényhez nem áll gátlásosan, nem érzi magát „hülyén”, hogy egy szerepet játszik. Előre leszögezem, szeretjük a szerepjátékozást!

Mi pénteken érkeztünk, sajnos mivel még aznap dolgoztunk és nem a szomszédban volt Bankháza, már majdnem besötétedett mire odaértünk. Eligazítottak, hogy melyik az iraki milícia épülete. Persze nem arra számítottunk, hogy 5 csillagos hotel lesz, de a több napos pályarendezésnek köszönhetően, reménykedtünk, hogy legalább azok az épületek minimálisan rendbe lesznek téve, amelyekben el leszünk szállásolva. Ehhez képest vaksötétbe állhatunk neki összeseperni az üvegtörmeléket. És ahogy elnéztük a többieket, ezt ők is eljátszották, tehát nem arról volt szó, hogy nem jutott egy kisepert szoba, hanem nem is volt. Kis kényelmetlenség, megoldottuk. Közbe visszasétáltunk a kocsihoz, útközbe a Hassan kávézónál még segítettünk bepakolni az ásványvizet a kávézóba az egyik szervezőnek, miért ne segítenénk, a takarítás után még belefér ez is.

Kis kajálás, ismerkedés, közös megbeszélés után, lefeküdtünk, hogy másnap korán tudjunk kelni. Aludtunk volna, ha egyrészt nem berregett az aggregátor, mint egy Babetta, de ami nagyobb gond, hogy mivel pont az ablakunk alatt volt elhelyezve, az összes szénmonoxid beszállt az ablakon, amitől majd meg fulladtunk. Éjfélkor ezt lekapcsolták, végre sikerült elaludni az addigra begyűjtött fejfájással.

Reggel korán ébresztő, nehogy bármiről lekéssünk, teljes harci dísz. Oda-vissza járkáltunk a milícia bázis és főbejárt közt, mert vagy ide, vagy oda küldtek, hogy hol lesz az eligazítás. Persze az ember számol arra, hogy ilyenkor van csúszás, de ez elég nagyra sikeredett, a 9 órára tervezet eligazítás majdnem délben történt meg, irány vissza a HQ. Ott kis bohóckodás, alakizás… hogy fokozzuk a hangulatot, nincs is ezzel gond, hisz LARP-os a játék. Rajunk megkapta az első feladatot, biztosítsuk a kórházat. Bele is vetettük magunkat a szerepünkbe, igazoltattunk orrba-szájba, sikerült is elcsípni egy fotós igazolvány nélkül, fegyverrel, bekísérnünk. Részvettünk a kórház elleni öngyilkos merénylő biztosításában, bekísérésében. Megkaptuk az első zsoldunkat is. 4 óra őrködés után kicsit kezdett unalmas lenni, jeleztük, hogy visszamennénk a bázisra, mert már ropogósra sültünk. Egyébként ekkor kezdődött el a helikopterezés, aminek köszönhetően az egész bázis kiürült és a játék „lefagyott”, rádió halott, vezetés nem volt. Én személy szerint azt hittem, hogy a helikopterezés része lesz valamilyen szinten a játéknak, de nem. Így viszont szerény véleményem szerint, semmi értelme nem volt, aki helikopterezés élményét akarja kipróbálni az repülőnapra menjen, ne egy játék cselekményét akassza meg. Végül a rádióba is ki lett adva az utasítás, hogy most kicsit áll a játék. Hogy kihasználjuk az időt, kajáltunk és elnéztünk Hassan kávézójába. Örömmel tapasztaltuk, hogy az „űrkreditért” lehet energia italt is venni. Reméltük is, hogy azét ilyen drága a belépő, mivel a „virtuális pénzből” értelmes dolgokat is lehet venni, ezzel „visszakap” a belépő egy részét. Az később kiderült, tévedés volt, ugyanis 70 liter teán kívül semmire nem tudtuk a zsoldunkat költeni, én személy szerint a végén már elosztogattam vagy át se vettem. Hassantól irány vissza a bázisra, az ott bennünket fogadó cselekmény, persze megint nem nekünk – értem ez alatt az iraki milíciát - volt kitalálva, számunkra újabb dög unalom, találtak egy ládát a bázis előtt, aminek nem volt gazdája, amihez oda is hívtunk egy USA EOD egységet, akik elszállították. Itt már egy- két játékos kezdet elégedetlenkedni, hogy nem történik semmi. Védtük a bázist a nem létező ellenségtől, aki el tudta játszani azt, hogy játszik jól érezte magát. Itt már elég sokan a „Ne lőjetek!” és „Tárgyalunk” kifejezésekre már elég cinikusan reagáltak. Értjük, mi hogy LARP és nem arra számítottunk, hogy az lesz, hogy le se kell vennünk az újunkat a ravaszról, de hát airsoftozni jöttünk és még egy BB-t nem lőttünk el, sőt még azért is megdorgálás járt, ha fegyvert fogunk valakire, mert hát, hogy mindenkivel jóba kell lenni. Közbe újabb eligazítás volt, hogy készüljünk, mert este elszabadul a pokol. Kezdett sötétedni, valamint közelegett a koncert ideje, amire természetesen vettünk belépőt, hogy ott biztos fog történni valami. Gondoltuk, a koncert előtt menjünk el kajálni, mert már elég késő van. Itt jött az újabb arculcsapás. A jelentkezésekor, be kellett ugye jelölni, hogy kérünk-e főt kaját, illetve személyesen Dokitól kérdeztük meg telefonba, hogy amennyiben nem főt kaját kérünk, akkor a kajajegyet be lehet-e gyorskajára váltani. A válasz igen volt, ennek ellenére, amikor szeretünk volna egy hot-dogot kapni, úgy néztek ránk, mintha marslakók lennénk. Maradt a paprikás krumpli, ami hozzáteszem nem volt rossz. Közbe persze folyamatosan érdeklődtünk, mi a jelenlegi státusz a két oldallal (USA, terroristák), ami nem igen változott, maradt a „Ne lőjetek, tárgyalunk!”. Itt már kezdtünk csalódottak lenni, de egymás biztattuk, hogy nemsokára koncert, meg jön az este, felpörögnek az események.

Eljött a koncert ideje, ahol elkezdődött a ki tudja jobban kiégetni a másik szemét egy zseblámpával. Valakinek minél erősebb lámpája volt, annál inkább nem volt arra esze, hogy a földre világítson, hanem minden áron a másiknak a fejét akarta leégetni. Hozzáteszem én szemüveges vagyok, de világítás nélkül is gond nélkül lehetett az aszfaltozott utakon közlekedni.

A főbejárat és koncert közötti részen befelé menet, miközben mi nem világítottuk ki magunkat, egy hátulról taxival érkező milícia csapatnak köszönhetően, nappali fényben pompáztunk. Néhány gondolom velünk együtt unatkozó játékos, a mellettünk lévő erdőből lelőtte a rajparancsnokunkat, majd elszaladtak. A koncertre tartó emberek, mintha nem is egy airsoft játékon lennénk, figyelembe se vették, hogy lövések voltak. Nincs mese társunk sérült, a koncert közelébe nem jutottunk, irány vissza a kórház. Közbe velünk szembe jöttek visszafelé játékosok, hogy nem lehet bevinni fegyvert, valamint úgy kell a fegyvert leadni, hogy még egy sorszámot se adnak róla, innentől már célunk se volt, hogy részt vegyünk a koncerten. A kórházba senki nem volt, a koncert ideje alatt, felírós rendszer működött így társunk hamar meggyógyult. Visszamentünk a sötétbe a bokrokhoz, ahol a délutáni őrséget töltöttük és ott kezdtünk beszélgetni, hogy kezd az egész egy vicc lenni és mire is fizettünk i ennyi pénzt, tettünk meg ekkora utat. A koncertről visszafelé tartó főleg milicista csapatokkal játékon, kívüli beszélgetésbe bonyolódtunk, hogy nekik mi a véleményük, valamint hogy egész nap történt e velük valami. Senki nem szolgált semmi izgalmas katonatörténettel, és elég sok csalódott arccal találkoztunk. Gondoltuk van már elég sok dolgunk irány Hassan kávézója, vegyünk pár energiaitalt, hogy bírjuk az „éjszakai pörgést”. Hassanal kiderült, sajnos az már elfogyott. Akkor együnk egy popconr-t. Sajnos nem lehet, mert nem bírja a generátor. De akkor mire tudom költeni a pénzt? Hát van tea vagy szörp. Itt már kezdtünk poénkodni, hogy akkor most vegyünk 150 pohár szörpöt? Jobb híján ittunk egy teát és tovább boncolgattuk a témát, mit kellene csinálni, hogy ne unjuk magunkat halálra. Nézzünk el a benzinkúthoz, hátha történik ott valami. Elindultunk Hassantól a kút feltételezett helye felé (ami még péntek este a helyén láttunk). Közbe árjöttünk,ha a kúthoz akarunk eljutni, túl közel mennénk az amerikai bázishoz, lő távon kívül az amcsi bázis őrségének piros sisakfényeit láttuk. Kiabáltak, hogy ki vagyunk és elkezdtek lőni, aminek persze semmi értelme nem volt, hogy közelünkbe nem tudtak lőni, akkora távolságról. Nem akartunk semmi zűrt, elvégre bennünket a benzinkút érdekelt volna, elindultunk vissza az HQ felé. Hassan és benzinkút közt, egyszer csak felszólítás nélkül oldalról leszedték a rajparancsnokat és egy másik csapattagunkat. A lövöldözést,a HQ-nk felől közeledő egységeink is észlelték és elkezdtek a lövések irányában mozogni. Én szerencsének mondhatom magam, ugyanis végre lehetőségem volt lőni. A két amcsi elkövetőt leszedtem. A közbe közeledő milícia egységek elkezdtek veszekedni játékon kívül, hogy miért lőttek. Tehát a helyzetet kihasználva még mindig nem konfliktus alakult ki, hanem egy offgame veszekedés, hogy egy airsoft játékon valaki, hogy merte elsütni a fegyverét. Ekkor már tele volt a tökünk, hogy mi nem lőhetünk senkire, bennünket pedig felszólítás nélkül lehentelnek. Kórházolás, majd irány vissza a bázisra, hogy beszámoljunk a történtekről. Ekkor a bázisnál már két játékon kívüli kocsiba pakolta be, mondván ők mennek haza, ennek semmi ételme nincs. A beszámolónkon meglepődve, hogy jaj hát ez hogy történhetett, mikor tárgyalásban vagyunk… kezdett elszakadni a cérna, a történéseknek se füle se farka nem volt. Nem sokkal ezután a bázis előtt, tőlünk kb. 20 méterre elkapunk 4 amerikai katonát, akik nem tudják megmagyarázni mit keresnek ott. Persze rájuk se lövünk, hisz még véletlenül kitör a háború, irány velük a fogdába. Ekkor már nem tudunk jobbat kitalálni a bázis előtti fás részben elfeküdtünk az erdőben és próbáltuk a dolgok vicces oldalát megfogni. Röhögtünk, de a könnyeink igaziak voltak. Egyszer csak petárda robban a bázis előtt. Na, végre megtámadtak! Vagy mégse? Sehol egy ember! Valaki magában bedobott egy „bombát” majd elszaladt. Halottaknak irány a kórház. Aztán egy rövid tűzijáték kezdődött. Én balga, már azt hittem, azért van, hogy bevilágítsák a bázisunkat és megtámadjanak. De ismét nem történt semmi. Rádióban rákérdezve, azt mondták, hogy ez ilyen show-elem volt, a hangulat miatt. Közbe az oldal PK kérdezte, mi a helyzet az elkapott amcsikkal, mondtak e valamit. Ekkor kiderült, hogy a petárdázáskor elengedtük őket. Hogy mi ??? Nehogy a fogdában megsérüljenek és emiatt konfliktus alakuljon ki! Te jó ég!!! Vegyük sorra. Bennünket szó nélkül lelőttek úgy, hogy a bázisuktól kb. 500 méterre voltunk, belopóztak a bázisunkra, amit nem tudtak megmagyarázni, valaki bombával a bázisunknál megölte a társainkat (persze ezek épen terroristák is lehetek), azért mi cserébe elengedtük őket. Ezen a ponton kezdet az egész komolytalanná válni, már azt beszéltük, hogy menjünk haza, de csak biztattuk egymást, hogy ha már ekkora távot megtettünk, maradjunk, hátha történik valami. Hajnal kettői feküdtünk az avarban, védtük a bázist a nem létező ellenségtől és próbáltuk legalább viccesen felfogni a dolgot. Ekkorra kezdték el az éjszakai őrséget szervezni, amire mondtuk, köszönjük nem kérünk belőle, totál felesleges úgyse fog történi semmi. Felmentünk lefeküdni, ez volt az a pont ahol azt mondtam, hogy nem leszek az-az ökör aki szemüvegben alszik, totál felesleges, és IGEN úgy aludtam , hogy NEM VOLT RAJTAM szemüveg. Persze az aggregátorozás megint megvolt, ami miatt megint szénmonoxidos, fejfájós alvás állt előttünk. Reggel teljesen kiábrándulva ébredtem, persze már nem olyan korán mint előző nap, hisz totál felesleges. Elmentem az előző esti paprikás krumpli kipakolni. A WC-be- holott tudtommal ezeket minden nap üríteni szokták – majdnem egy domb tetejére kellett ülnöm. Kiugrottuk a parkolóba a reggeli telefonokat elintézni, ahol az akkor érkező játékosok kérdezgették mi a helyzet. Mondtuk, sok akcióra nem számítsanak, de ha szeretik a szerepjátékozást, nem lesz gondjuk, de mi még max 20BB-t lőttünk el, amiben a traceres tár kipróbálása is benne volt. Visszamentem a bázisra, ment a kiabálás, hogy megtámadtak, de sehol senki egy lélek nem volt ott, aki eljátszotta, hogy csinál valamit az még mindig lelkes volt, bár szemmel láthatólag megcsappant a milícia létszáma. A szálláson jó pár szoba kiürült, hazamentek. Én már nem is vettem fel az összes felszerelést. Összepakoltuk a cuccunkat, hogyha nem lesz semmi megyünk haza, ne akkor kezdjünk el pakolni. Mellény, pisztoly, taktikai zsebek, minden ment a táskába, csak az egyenruha maradt rajtam, meg hátamra vettem a puskát, de még tárat se raktam bele. Lementem, hogy mi a mai napra történés. Pár unott ember lézenget a bázis előtt, volt aki a lépcsőn ült, többségnél már fegyver sem volt. Rajparancsnokunk kérésére, visszamentem egy tárért. Közbe megkaptuk a következő zsoldunkat, ami már dupla volt, én már ekkor dühödtem kiabálta, hogy mit csináljak vele, semmire nem tudom elkölteni, át se vettem.

Oldal PK szerintem láttam, hogy nem nagyon vagyunk elégedettek, hívatta a rajparancsnokot, hogy kiemelt feladatot kapunk. Meg fogják támadni a Hassan kávézót menjünk mi védeni. Én már ekkora vázoltam a rajparancsnoknak, hogy ne számítson semmire, a támadás alatt ők maximum azt értik, hogy valaki egy kést akar majd becsempészni. Felvettük az őrhelyet újabb másfél óra semmi, motozások, járkálás, lődörgés, semmi nem történik. Egyszer két terrorista akart a kávézó közelébe jönni, akikről a rádióban is említést kaptunk, de a szomszédos épület sarkáig alig értek. Hogy is érhetek volna, mivel a milícia és az USA kb 40 embere volt a kávézó körül. Persze a parancs még mindig az volt, hogy nem lőhetünk, amíg nem lőnek. A kávézó előtt békésen beszélgettünk, mint játékosok, mert mindenki unta magát, terroristák USA katonák és milicisták, amikor két oldalról elkezdtek lőni. Persze mivel mi nem lőhetünk elsőnek esélyünk nem volt megint csak, valamint újabb játéktechnikai veszekedés alakult ki, hogy „Miért lőttetek?”, „Itt járművek állnak nem is lett volna szabad lőni” és hasonló okosságok hangzottak el. A helyzet nem változott, kitört a béke, senki nem lő senkire. Ekkor döntöttünk úgy, hogy irány haza. Visszamentünk a bázisra. Rádión jött az üzenet, hogy minden rajtnak eligazítás, fontos meg minden. Jó ezt még várjuk akkor meg. Az utasítás. Mindenki keressen egy amcsi rajt és 11:50-kor, mikor kiadják a parancsot kezdjen el lőni rájuk. Tessék? Most hirtelen mi történt, sehol semmire semmi magyarázat. Egyszer csak hirtelen megtámadjuk az USA oldalt. Eddig lelőttek, felrobbantottak bennünket, most hirtelen jóba lettünk a terroristákkal és vesszen a gonosz Amerika. Minden ésszerűséget nélkülözve. Csak maradjunk, kezdődik a lövöldözés gondoltuk. Mi bevettünk magunkat az erdőbe, hogy majd lesből akkor lehenteljük az amcsikat az út mentén. A legtöbb milicista raj, fedezéket sem keresve, tényleg csak konkrétan az amcsi raj mellé ment, majd mikor kiadták a tűzparancsot, lelőtték őket és ott maradtak az út közepén. Az idióták minket kezdtek el a bozótban lőni, még mi voltunk a bénák, hogy fedezékből támadunk. Innentől indult a teljes fejetlenség. Minden raj össze vissza, HQ-ról semmi irányítás. A kórház mögötti bozótosban kerültünk amcsikkal „nagyobb” tűzharcba, ahol kiderült, hogy a több tízezer forintos digit mintás egyenruhákhoz és drága puskákhoz, az amcsi többségének még találatjelzője sincs. Nem lehetett tudni ki halott, ki él. Találatjelző és kötözés nélkül feltartott puskával járkáltak az amcsi katonák. Mindenki lőtt össze vissza, HQ-ról semmilyen koordinálás nem érkezett. Ezen a ponton mentünk vissza a bázisra az összepakolt cuccunkért és mentünk ki a parkolóba.
Egész hazaúton nem nagyon szóltunk egymáshoz, mindenki csalódottan ült, sok pénz energia, szervezés, felszerelés beszerzés és gyártás, mind hiába…

Összegezve: elhiszem, hogy LARP-os játék, de airsoftozni ment az ember és elsődlegesen ez airsoft és azon belül LARP. Hirdessétek jelmezes szerepjátékozásnak, nem airsoftnak. Totál felesleges volt, ezt a rendezvényt szerintem „3 naposra” csinál, főleg úgy hogy a szombat reggeli eligazítás délben volt. Az oldal PK szervezők legyenek, mivel akkor lehet iránytani a történetet. Lehet, hogy az USA meg a terroristák jól érezték magukat, de az iraki milícia, mivel az egész játék alatt nem dőlt el, csak vasárnap délbe, hogy kivel van, nem csinált semmit és halálra unta magát. Először voltunk ilyen nagyobb létszámú rendezvényen, arra alapoztunk, hogy ötödik alkalommal van megrendezve, biztos jó lesz. Számítottunk rá, hogy bene van a pakliban, hogy nem olyan lesz, amit szeretnénk, de hogy ennyire unalmas lesz…

ISZONYATOSAN CSALÓDOTTAK VAGYUNK!


Bombák földjén 5Bombák földjén 5Bombák földjén 5Bombák földjén 5Bombák földjén 5Bombák földjén 5Bombák földjén 5Bombák földjén 5Bombák földjén 5Bombák földjén 5

Hozzászólások