Breaking News

Laci bá' emlékére

2015.03.11.

"Van, ki büszke rá, hogy ember,
másnak pénz és hírnév kell.
Kit a művészet és a tudás vonz,
mást a kaland, hogy hős legyen."

-Michael Kunze

Biztos sokan értesültetek róla, hogy a 2015.03.07-én tartott kunmadarasi játék milyen tragikusan végződött, elvesztettük egyik játékostársunkat, Hódosi Lászlót, nekünk csak Laci bá’-t. A játékra mi 3 fővel érkeztünk és örömmel vettük, amikor rajunkat Univerrel és Laci bá’-val egészítették. Többször játszottunk már velük és tudtok korrektségben és odaadásban nincs hiány. A játék elején nem sok sikerélményünk volt, folyamatosan a visszaállót látogattuk, nem tudtuk az ellenség által bevett épületeket visszafoglalni. Egyszer Laci bá’, Univer és Csabi elszakadtak tőlünk, bennünket le is mészároltak, mint utólag kiderült, nekik sikerült besunnyogni az ellenséges épületben és az elég nagy számú ellenséget felszámolni, valamint utána elég sokáig tartani az épületet a támadásokkal szemben. Délután azt a feladatot kaptuk, hogy rakétavetőt szállítsunk épületek között, míg végül a 27-es épületben kötöttünk ki és azt a parancsot kaptuk, hogy azt az épültet kell tartanunk. Később a rajokat visszarendelték a HQ-ra csak mi 5-en maradtunk a 27-esnél. A felszabadult ellenséges erők, masszívan kezdtek bennünket támadni. Mindenki odatette magát, fogytak a medicszalagok és a lőszer is. Laci bá’ az épület első emeleti folyosójának végén található ablaknál tartotta az egyik oldalt. Mivel nem voltunk elegen én az ablakok közt rohangáltam és úgy fürkésztem a környező épületek. Többször is kérdeztem tőle, hogy azon oldalon rendben van e minden. Mikor már teljesen felszorultunk a felső emeletre, kezdet káosz lenni, a medicünket is kilőtték, mindenki új pozíciót próbált találni a védekezésre, hogy ne tudjanak feljönni az emeletre. Közben már úton voltak a segítségünkre érkező rajok. Blacky egy tárat is kért még az öregtől, mert teljesen kifogyott. Egy-két perccel később történt a tragédia. Tompa puffanást hallottunk Csabival, én elsőnek azt hittem valaki kiesett az ablakon, rögtön a hang irányában mentünk. Csak kettőt kellett lépnem és láttuk, hogy Laci bá’ a földön fekszik az egyik kis mellékfolyosón. Üvöltöttem a rádióba, hogy vészhelyzet van, Laci bácsi rosszul lett a 27-es emeletén. Azonnal mentőt hívtunk, mert láttuk, hogy a baj nem kicsi. A mentők nagyok sokáig próbálták újraéleszteni, sajnos sikertelenül. Mindenki arcán ott ült a bosszantó tehetetlenség. Ott voltam, amikor kimondták, hogy nincs tovább. Még soha nem hallt meg mellettem senki.

Büszkék vagyunk rá, hogy utolsó „harcában” mellette lehettünk. Mindenki előtt legyen pozitív példa odaadása, korrektsége és, hogy 67 éves kora ellenére ő ennek a hobbynak élt. A később a kocsijában a családja által megtalált kis jegyzet, melyen már napokkal előtte a játékra készült, teljesen meghatott, és bizony elszorult a torkom, mikor olvastam. „de jó lesz”,írta a kis fecni tetejére. Nincs szó, ami ilyenkor csökkenthetné a család fájdalmát, de mi mégis úgy gondolunk rá, hogy úgy halt meg, hogy azt csinálta amit szeretett.

Laci bá’, nyugodj békében!

-Tronix

u.i: Laci bá’ lányának kérésére került vissza a cikk.


Laci bá' emlékéreLaci bá' emlékéreLaci bá' emlékéreLaci bá' emlékéreLaci bá' emlékéreLaci bá' emlékéreLaci bá' emlékéreLaci bá' emlékéreLaci bá' emlékéreLaci bá' emlékéreLaci bá' emlékéreLaci bá' emlékéreLaci bá' emlékéreLaci bá' emlékéreLaci bá' emlékére

Hozzászólások